Civilektől civilekről nemcsak civileknek

Civil háló

Civil háló

Sokszínűség, tudatosság, függetlenség – ezt tanultuk egymástól 2 év alatt

2016. május 26. - civilhalo

Április 30-án végleg lezárult civil szervezeteket fejlesztő projektünk. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, 10 civil szervezettel dolgoztunk együtt két éven át, a Norvég Civil Támogatási Alap jóvoltából, majd októberben a munka folytatására is támogatást kaptunk. Az így két és fél évig tartó projekt fő célkitűzése a civil társadalom érdekérvényesítési képességének fejlesztése volt.

black-and-white-studio-shot-of-hands-holding-jigsaw.jpg 

Amikor értékeljük munkánkat az első dolog, amit megállapítunk, hogy fejlődésünk kölcsönös volt. Bár két és fél éve azzal a céllal indultunk, hogy tapasztalatainkat átadjuk más civil szervezetek részére, végül mi is nagyon sokat tanultunk tőlük. Ma Magyarországon általánosan élő kép, hogy az érdekérvényesítésnek konfontációval kell járnia. Civil partnereink példája mégis azt mutatta nekünk, hogy egy helyi együttműködés keretében az érdekérvényesítés nem kell, hogy konfliktusokat okozzon. Kölcsönös felismerésünk volt, hogy érdekérvényesítéssel nem csak az erre specializálódott szervezetek foglalkozhatnak, hanem ezzel sokféle civil szervezet találkozhat mindennapi tevékenysége során. Szemlélet kérdése, hogy ezeket a helyzeteket tudatosan, a jogok oldaláról közelítik-e meg. A tudatosság civil partnereink szerint a teljes képzéssorozatot végigkísérte. Az együttműködés alatt a szervezetek teljesen új nézőpontokból néztek rá működésükre, céljaikra és lehetőségeikre. Az együttműködés végére többükben megérett az a felismerés, hogy a független szakmai munkához az állami rendszerekről és támogatásokról való leválás és önálló adományozói stratégia kialakítása is szükséges.

Munkánkról a CIHA blogon és honlapunkon is hírt adtunk. Búcsúzóul pedig partner szervezeteinket szeretnénk bemutatni. Meggyőződésünk, hogy mindannyian nagyon értékes munkát folytatnak a saját területükön, és arra bíztatunk titeket, hogy kövessétek figyelemmel a tevékenységüket:

Toldi asszonyok közössége: Az interneten egyelőre egy Facebook csoporttal jelenlevő közösség az Igazgyöngy Alapítvány mentorálásával jött létre Toldon, a 365 lakossal rendelkező kelet-magyarországi zsákfaluban. A 90% feletti munkanélküliség és a kilátástalanság ellen a helyi asszonyok vették fel aktívan a küzdelmet. Vezetésükkel ma már kiskert program, helyi tanoda, hímző műhely üzemel.

FÉSZAK Egyesület: Miskolctól északra, nem messze az országhatártól, 9 festői környezetben lévő település fogott össze. Céljuk az elvándorlás megállítása, a kis helyi közösségek együttes fejlesztése volt. Az Észak-Abaúji közösségfejlesztők mára turisztikai programokat terveznek, családi állattartást szerveznek vagy éppen közösségi napkollektoros gyümölcsaszalókat állítanak föl a településeken.

Az emberség erejével Alapítvány: Pécsen hátrányos helyzetű gyermekek számára indítottak tanodát a külső Zsolnay úton. Az alapítvány új programjával kreatívan használja föl az Erkölcstanórákat és az iskolákba viszi be az emberi jogi nevelést. A tanórákon kiközösítésről, haragról, szeretetről, szerelemről beszélgetnek a gyerekekkel. A nagy sikerre való tekintettel a program nem sokára on-line verzióban is elérhető lesz

Az önsegítő szülőszövetség: Halmozottan sérült gyermekek szülei alapították az önsegítő egyesületet tíz éve. Teljes nevén a Halmozottan Sérültek Heves Megyei Szülőszövetsége a tagok mindennapjainak segítésén túl, ma már olyan rendszerszintű problémákkal is foglalkozik, mint az ápolási díj rendszerének átalakítása vagy sérült emberek katasztrófavédelmének speciális igényei.

’Cigány Szószólók Szövetsége’: Az ugyancsak hosszú nevű Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége cigány emberek képviseletével és jogvédelmével foglalkozik. Ezen túl Bátonyterenyén és Mátraverebélyen üzemeltetnek tanodát és szervezik az ottani fiatalok iskolán kívüli életét. Azonban a bátonyterenyei tanoda – és a hozzá tervezett szabadtéri kondi park – léte idén veszélybe került, mert a helyi önkormányzat elveheti a civil szervezettől a tanoda épületét.

Avasi Közösségek: A Dialóg Egyesület közösségépítő projektje jelenleg Miskolcon, az Avasi lakótelepen folyik. A szakmai egyesület alapvető feladatának tekinti a helyi közösségek fejlesztését, korábbi projektjükből nőtte ki magát a Fészak Kör is. A projektben résztvevő helyiek az Avason többek között közösségi kávézót üzemeltetnek, ahol a betérők adományokért vagy a közösség számára felajánlott szolgáltatásokért cserébe fogyaszthatnak.

Faág Baráti Kör: Pécs egy másik körzetében, az Emberség tanodájától körülbelül 2 km-re működik a Faág. Az egyesület eredetileg állami gondozásban felnőtt fiatalok otthonpótló szeretetteljes közössége volt, mára azonban a legnehezebben szerethető gyerekeket is befogadó tanodává vált. A Faág önkéntesei rendszeresen toboroznak általános iskolákban, de gyakran hoznak be utcán csellengő fiatalokat is

Fund Művészeti Iskola: Ugyancsak Pécsen működik a Fund Cigány Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Alapítója, Orsós Ferenc festőművész, a hátrányos helyzetű gyermekek kitörési lehetőségét látja a művészeti oktatásban. Az iskola idén kapott ígéretet a várostól egy állandó telephely létesítésére, melyben ezután a zenei, tánc- és képzőművészeti órák mellett a szülőknek is kialakítanak egy szabadidős termet.

Soteria Menedék: Programunk Budapesten működő tagja mentális problémákkal küzdő felnőtteknek nyújt lelki és fizikai menedéket. A pszichiátriai betegségeket alternatív módon értelmező és kezelő közösséget szakemberek és önkéntesek tartják életben. Véleményük szerint az „őrület pillanatait” szinte mindenki átéli hosszabb vagy rövidebb ideig. A legnagyobb kihívást nekik is egy állandó épület megtalálása jelenti. 

Khetanipe Egyesület: Ugyancsak Pécsen működik a romák összefogásáért és helyzetük megváltoztatásáért alakult szervezet. Tevékenységük ezen a témakörön belül nagyon sokféle: működik náluk tanoda, mentori program, kulturális projektek, és szerveznek rendezvényeket és adománygyűjtést is közvetlenül a rászoruló családok részére.

Torma Judit

A szöveg 2016. május 26-án A TASZ jelenti blogon jelent meg.

 

Soteria Menedék: A pszichiátria egy emberséges alternatívája

Szabó Orsolya interjúja

A Soteria Menedék Program által működtetett házat, amely a hagyományos pszichiátriai osztály mellett egy emberségesebb alternatívaként szolgált, 2012 és 2014 között tartották fent, állami és önkormányzati források nélkül. A kezdeményezés hazánkban ugyan új keletűnek számított, R. D. Laing és társai azonban már 1965-ben elindítottak több hasonló házat Londonban, és később, a 70-es években Loren Mosher az Egyesült Államokban. A leányfalui ház célja ugyanúgy, mint a nagy-britanniaié az volt, hogy menedéket nyújtson krízisben lévő, mentális gondokkal küzdő embereknek. Ahogyan honlapjukon is olvasható, ez „egy (olyan) hely, ahol otthon lehetsz, amíg hazatalálsz”.

A Menedék önkéntesei ma is azon dolgoznak, hogy a ház újra kinyithassa kapuit. A Soteria Menedék vezetője, Ács Dániel beszélgetett velem arról, hogy valójában hogyan működött ez a program, miért fontos a bánásmód, és hogyan lehet diagnosztizálás és gyógyszerelés nélkül kísérni egy krízisben lévő embert addig, amíg megtalálja önmagát és a kiutat.


menedek.jpg


Mi történt a lakókkal és az önkéntesekkel a ház bezárása után?


Akkoriban éppen három lakónk volt, ketten közülük már indulófélben voltak, a harmadik még maradt volna. Az egyikük már kinézett magának egy helyet és odaköltözött, ketten pedig másfél hónapig az egyik önkéntesünk házában éltek, majd végül találtak maguknak új otthont. A helyzet szerencsésen alakult, nem kellett senkit az utcára tenni és senkinek sem kellett krízisben távoznia a Menedékből. Amikor 2014 februárjában bezárt a ház, az önkéntesek és a volt lakók közössége együtt maradt. Levelezőlistán tartottuk a napi kapcsolatot, és hetente egyszer Budapesten személyesen találkoztunk. A következő egy évben ház nélkül működtünk, baráti közösségként, viccesen – bár igazan – azt is szoktuk mondani, hogy önsegítő csoporttá váltunk. 2015 tavaszán kezdtünk el komolyan gondolkozni azon, hogyan nyithatnánk ki újra. Azóta pályázunk, pénzt gyűjtünk, támogatókat keresünk és beindítottuk a Minimenedék szolgáltatásunkat, ahol önkénteseink házhoz mennek.


Miért kellett bezárni a házat?


Az egyetlen probléma az volt, hogy elfogyott a pénzünk. Nem tudtunk forrásokat találni arra, hogy a bérleti díjat, a lakók ellátását és a terápiás hozzájárulásokat kitermeljük. Az utolsó hónapokban már rezgett a léc. Állami és önkormányzati támogatást nem kaptunk, magánemberek, legnagyobb részt Feldmár András felajánlásaiból és civil pályázati pénzekből működtünk, illetve esetenként egy-egy cég is támogatott minket. A két utóbbi forrás apadt el.


Hogyan vagy mitől működött ez a terápiás ház, ha lehet ennek nevezni?


Nem szerencsés ennek nevezni, mert mi a szó szoros értelmében a Menedékben nem csináltunk terápiát. Hogy mitől működött, vagy kinek, erre nincs recept. Ha terápiának akarjuk nevezni azt, ami a házban történt, akkor a terápia, a "kezelés" – ahogyan Laing is mondta – maga a bánásmód volt, az, ahogyan emberileg viszonyultunk egymáshoz, ahogyan bántunk egymással. Ha szeretve érzem magam, akkor az terápiás hatású. Ilyen értelemben, remélem, terápiás hatású ház volt a Menedék. Aki a házba költözött, azt csinálhatott, amit akart, amíg valaki más szabadságát nem sértette vele. Ez volt a legfontosabb szabályunk, és nem volt sok. Az önkéntesek mélyen bíztak abban, hogy minden lakó megtalálja a saját útját önmagához és másokhoz, felfedezi a saját vágyait, azt, ahogyan ő szeretne élni. Hittünk és hiszünk abban, hogy senki nem tudja jobban, mire van szüksége egy másik embernek, mint ő maga. Még akkor is, amikor éppen nem tudja. A "működési elv" másik alapfeltétele a saját ritmus. Mindenkinek a magáé, nem siettettük egymást és nem vártunk el egymástól semmit. Akkor sem, ha éppen valaki megőrült, azaz elvesztette a kapcsolatot a konszenzusos valósággal, talált egy vészkijáratot az elméjében. Ha félt valaki attól, aki furcsán viselkedett, megbeszéltük egymás közt, mindannyian, a ház akkori vezetőjével, az önkéntesek szupervizorával.


Ez a ház erre volt alkalmas, hogy nem kellett vészkijáratot keresni?


Igen, talán erre is. Remélem, hogy a lehető legkevesebb nyomást helyeztük az ott lakókra, és ezáltal megérezhették azt, hogy nem kell menekülniük. De az is lehetséges volt, hogy valaki kimenjen a vészkijáratán anélkül, hogy akkor rögtön kontrollálni akarta volna valaki, bezárni, megkötözni, begyógyszerezni, kezelhetővé tenni, visszarángatni. A lényeg, hogy sosem siettettük a másikat kijönni abból, amiben éppen van. Nem azért jött létre a ház, hogy változtassunk az embereken, hanem éppen azért, hogy legyen egy hely, ahol nincs kényszer, ahol lehet létezni teljesen szabadon. Ahol senki nem gyakorol hatalmat a másik fölött. A Menedékbe, aki beköltözött, letehetett minden kötelezettséget. Nem volt felé elvárás, még az sem, hogy jobban legyen. 


Hogyan tudott működni a ház, ha nem vártatok el senkitől semmit?


Ha valaki krízisben volt, 24 órás jelenlétet biztosítottunk a házban. Egyébként önálló lakóközösségként működtek. Hetente egyszer tartottunk gyűlést, ahol először a praktikus teendőkről beszéltünk, például, hogy csöpög a csap vagy ki fogja éppen intézni a havi bevásárlást. Utána arról, hogy mi történik a házban, ki hogyan bánik kivel, mi van köztünk, lakók és lakók, önkéntesek és lakók, önkéntesek és önkéntesek közt. Természetesen adódtak konfliktusok is, mint minden lakóközösségben. Volt aki azt mondta, hogy „a francba, hogy mindig én mosogatok el”, vagy hogy „túl hangos vagy", „idegesítesz", „félek tőled", „mostanában nem beszélgetünk annyit, mint régebben", stb. Volt, aki napokig nem jött ki a szobájából, és nem is szólalt meg. A lakók úgy élték az életüket, mintha véletlenszerű emberek gyűltek volna össze egy erdei lakban, ahol együtt lehetnek, vagy éppen elvonulhatnak, ha akarnak.


Kik laktak ott és hogyan jöttek ki egymással?


Nehéz erről nem általánosságokban beszélni. Nők, férfiak, anyák, zenészek, festők, bőrdíszművesek, diákok, pestiek, vidékiek, fiatalabbak, idősebbek. Mindenféle emberek. Vannak, akik azt kérdezik, hány skizofrén, mániás depressziós, stb. lakott a Menedékben. Szerintem ezek a diagnózisok teljesen feleslegesek és ráadásul ártalmasak is. Mondjuk ott lakott például Gizi, Roland és Jenő. Ha azt mondanám, hogy Jenő skizofrén volt, vagy, hogy volt egy ilyen diagnózisa, mit mondanék
 róla? Nem árulnék el ezzel több információt sem róla, sem a kapcsolatunkról. Ellenkezőleg: inkább elvenném a lehetőségedet és az olvasó lehetőségét attól, hogy megismerhessétek Jenőt előítélet nélkül. 


Következésképpen azok, akik a Menedékben laktak, szerinted nem betegek?


Nem. Ők nem mások, mint mi. Aktuálisan ők vannak krízisben, útvesztőben, gyászban, fájdalomban, fáradtságban, kétségbeesésben, rettegésben. A mottónk is az, hogy velünk is megtörténhet. Volt is olyan önkéntesünk, aki beköltözött a házba, aztán újra kiköltözött és megint önkéntes lett. Én nem tekintek egy pszichés állapotra – és az ezzel elválaszthatatlanul összefonódó élethelyzetre – úgy mint egy betegségre, amit kezelni kell, mint egy lábtörést. 

Egyszer, sok évvel ezelőtt engem is diagnosztizált valaki, „személyiségzavarral” és „súlyos depresszióval”. Maximum 10 perc beszélgetés után. Fel is írt egy gyógyszert. Először megörültem, hogy végre, tudom mi a bajom... hát ez az! Nem lett semmi jobb, viszont addig nem vállaltak terápiára, amíg azt nem mondom, érzem a javulást... Szerencsére két hónap múlva találkoztam egy másik terapeutával, azonnal abbahagytam a gyógyszert és lassan elkezdtem megváltoztatni az életem. Azóta tudom, hogy a baj nem bennünk, egyes emberekben, hanem közöttünk van, és a gyógyulás is egy másik, vagy mások társaságában kezdődhet el. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt, megannyi küzdelemmel és rettentően fájdalmas felismerésekkel járhat, de mégiscsak jobb, mint beletörődni egy élethelyzetbe, ami rossz. Végtelenül szerencsésnek tartom magam, hogy találkoztam valakivel, aki mellett megéreztem, hogy mit és mennyit jelent egy tápláló emberi kapcsolat. Ez a legfontosabb tapasztalás az életemben.


A Soteria Menedék háza olyan környezetet nyújtott, amelyben a lakók szabadon, gyógyszerek nélkül találhattak vissza önmagukhoz?


A Soteria mozgalom világszerte azért küzd, hogy azoknak, akik egzisztenciális krízisen mennek keresztül, ne kelljen kórházba menniük, idegenek akaratát felettük elviselniük, gyógyszert szedniük. Ne kelljen úgy gondolniuk saját magukra, mint betegekre, akiknek életük végéig egy megfoghatatlan betegség, pl. skizofrénia lesz a terhük. A Menedék egy olyan hely volt, ahol normálisnak tartottuk azt, hogyha valaki elveszti a kapcsolatot önmagával. Teret adtunk neki, hogy megtalálja az útvesztőjéből a kiutat. Senki nem tudhatja, hogy másnak mire van szüksége, csak ő maga. A kérdés az, van-e a krízisben lévő mellett olyan kísérő, aki elég bátor ahhoz, hogy szeretettel és vágyak nélkül biztosítson egy helyet ahhoz, hogy a másik hazataláljon.


Neked is adott teret valaki ahhoz, hogy újra önmagadra találj?


Igen. Először a terapeutámmal való kapcsolaton keresztül és Menedékes önkéntesként tapasztaltam meg azt, hogy lehet másképpen is létezni. Lehet bánni másképpen egymással, mint ahogyan addig bántak velem, és ahogyan én bántam magammal és másokkal. Ez nem könnyű munka, harcolni a szabadságunkért. De megéri. Ahogy nem egyszerű feladat újra létrehozni, kinyitni a Menedék házat sem. Mi a Soteriánál mégis ezen dolgozunk.

 

Írta: Szabó Orsolya


-----------------------------------------------------------------------------------------------------


 www.facebook.com/soteriamenedek

Soteria-házak jelenleg is működnek világszerte, például Bernben, Brightonban, Bradfordban, Alaszkában, Vermontban, valamint több, a Soteria szellemisége által ihletett ház létezik Németországban, Svédországban és Finnországban is. 

Linkek:

http://www.soterianetwork.org.uk/ 

http://www.pathwaysvermont.org/soteria

http://www.soteria-netzwerk.de/verw-Projekte.htm

http://www.philadelphia-association.org.uk/ 

www.madinamerica.com

 

Online emberi jogi játékgyűjtemény az Emberségtől!

Az emberség erejével Alapítvány újabb különleges, újszerű kezdeményezést indított el az emberi jogi nevelés területén. Emberség Játszótér néven portált hoztak létre, ami olyan játékok gyűjteménye, melyek az emberi- és gyermekjogokról, sokszínűségről, globális kérdésekről, esélyegyenlőségről szólnak.

Az Emberség Játszótéren egyaránt találhatóak saját fejlesztésű, valamint az internetről összegyűjtött játékok, magyar és angol nyelven. A működtetők célja, hogy szórakoztató módon indítsák el gyerekek, fiatalok, felnőttek, diákok és pedagógusok gondolkodását az emberi jogi témák irányába. 

A játékokat bárki bármikor használhatja és alkalmasak arra is, hogy akár tanóra keretében interaktív táblán, akár egy informatika óra végén lazításképp, akár "házi feladatként" használjuk őket. Az oldal tartalma hétről-hétre újabb témákkal, újabb alkalmazásokkal bővül majd.
emberseg_jatszoter_logo.png

 

Elvennék a bátonyterenyei roma tanoda épületét

Rossz hírt kaptunk, elvennék a programfejlesztési programunkban részt vevő NMCKKSZSZ tanodáját. A cikk eredeti formájában 2016. 04. 13-án jelent meg az abcug.hu portálon.

Irattár, közmunka-iroda vagy hajléktalanellátó lehet a bátonyterenyei tanodából, ahol harminc hátrányos helyzetű roma gyerek kompetenciafejlesztése zajlik. Az önkormányzat tulajdonában álló épületet most a legnagyobb Nógrád megyei roma szervezet használja, és az elmúlt években fel is újították, de a városvezetés elvenné tőlük az ingatlant. Ha így tesznek, nem nagyon lesz hova menniük. 

Saját használatba venné az önkormányzat a bátonyterenyei tanoda épületét, ahol nyolc éve működik a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége (NMCKKSZSZ) Roma Közösségi Háza. Berki Judittól, a szervezet munkatársától úgy tudjuk, iratraktárat, közmunka-irodát vagy hajléktalanellátót csinálnának a 300 négyzetméteres épületből. A kérdés eredetileg szerepelt a március 31-i testületi ülés napirendjén is, de Nagy-Majdon József polgármester javaslatára elhalasztották a döntést.

A szervezet ingyen használja az Ózdi úti ingatlant, csak a rezsiköltséget kell állnia, de Berki szerint az elmúlt években sokat fejlesztettek az épületen: akadálymentesítettek, lecserélték a nyílászárókat és rendbe tették az udvart is, amire magánadományokból és EU-s pályázatokból volt pénzük. Felajánlották, hogy megvásárolnák az épületet, de az önkormányzat egyelőre nem döntött erről. “A legutóbbi testületi ülés előtt a polgármester fogadóóráján megkerestük a város vezetőit, ahol egyértelműnek tűnt, hogy vissza akarják venni az épületet, mert más céljaik vannak vele” – mondta Berki.

Az NMCKKSZSZ a környék legnagyobb roma civil szervezete, az elmúlt években tanoda-hálózatot épített ki Bátonyterenyén és a környező településeken. Bátonyterenyei központjukban harminc, főleg hátrányos helyzetű roma gyerek kompetenciafejlesztésével foglalkoznak. Az Ózdi úti épület egyben roma közösségi házként működik, és az NMCKKSZSZ vezette a helyi komplex telepprogramot is, amelynek keretében tizenhat bátonyterenyei család költözhetett a szeméttelep mellől integrált környezetbe. Az NMCKKSZSZ volt a Habitat for Humanity partnere abban a mátraverebélyi programban is, amelyben olyan csoda történt, amilyen ritkán: összefogtak a falu lakói. 

A szervezet és az önkormányzat közti közművelődési megállapodás idén augusztusban jár le, és bár az NMCKKSZSZ szívesen meghosszabbítaná, a városvezetés nem tűnik nyitottnak erre. Sőt, a legutóbbi testületi ülésen a beszámolójukat sem fogadták el, ami inkább szimbolikus gesztus volt, mert nincs közvetlen hatással a szervezet működésére. A képviselők főleg a 2011-ben lezárult telepprogram miatt kritizálták a szervezetet, mivel a 16 résztvevő családból kettő beilleszkedésével problémák akadtak. Berki utólag azt mondta, sajnálja, hogy a 14 sikeres családról nem esett szó.

Berki egyelőre nem tudja, hol tudnák folytatni a tevékenységüket, ha az önkormányzat valóban visszavenné az épületet. “Nem egyszerű Bátonyterenyén ekkora alapterületű ingatlant találni, ráadásul ezt az elmúlt években a magunk igényei szerint alakítottuk át”. Berki azt mondta, a mostani városvezetéssel eddig sem mindig volt felhőtlen a kapcsolatuk, mert “máshogy gondolkodnak a szegénységről, a romákról és a kirekesztésről”.

Az üggyel kapcsolatban megkerestük a bátonyterenyei önkormányzatot is, ahonnan egyelőre nem kaptunk választ. Amint megérkezik, frissítjük a cikket.

Sikerrel zárult Az emberség Ereje adománygyűjtő kampánya

Az AlkoTárs kampány azért indult, hogy a tavasz folyamán megvalósíthasson négy képességfejlesztő, kreatív műhelyt az Élmény Tár Tanodában. 

Március és május között a tanodába járó gyerekeknek egy olyan segítő programot szervezünk, amely során javulnak tanulási képességeik és ezáltal jobban teljesítenek majd az iskolában. Ennek finanszírozására közösségi kezdeményezést indítottunk, fiatal művészek segítségével. A tanodánkba járó gyerekek lerajzolták legkedvesebb dolgaikat, amelyeket művészek öltöztettek új ruhába. Az így elkészült képpárokat elárvereztük, az aukción befolyt összeget pedig a tanulássegítő programunk megvalósítására fordítjuk.


Az RTL Klub beszámolóját itt látható a kezdeményezésről, még több kép az aukcióról pedig Az Emberség Erejével facebook-oldalán itt!

Roma szakkollégium Pécsen

A Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszékén működő Wlislocki Henrik Szakkollégiumban főként roma származású és hátrányos helyzetű hallgatók tanulnak, kutatnak. A szakkollégium tagja Laboda Lilla is, a Khetanipe Egyesület tagja.

Részlet a cikkből:

"Az identitáserősítés a szakkollégiumnak is az egyik nem titkolt célja. „Sok diákunk a felvételi során nem nyilatkozott arról, hogy származását tekintve cigány-e vagy sem, ha beikszelte, jórészt csak a pluszpont miatt. Nagyon érdekes azt látni, hogyan változik meg mindez egy félév alatt” – meséli Varga Aranka, a tanszék adjunktusa, aki tíz évig volt a kollégium vezető tanára. „Nem az a célunk, hogy jó cigányt faragjunk belőlük, csupán azt szeretnénk, ha tudatos, saját kultúráját ismerő, a szerepével tisztában lévő fiatalokként hagynák el a tanszékünket. De egyfajta kultúraváltás valóban megfigyelhető ezeknél a gyerekeknél” – teszi hozzá Orsós Anna tanszékvezető."

A szakkollégiumról bővebben a Magyar Narancs cikkében olvashat, mely 2016. 02. 25-én jelent meg. (2016/8) A cikk online verziója itt érhető el. 

Véradásról számokban

60 bátor jelentkező, 32 véradó, 14 400 ml segítség 96 ember számára

Új év, új kihívások. Ezúttal a Magyar Vöröskereszttel közösen szervezett véradó nap Pécs egyik legnagyobb szegregátumában.

Mivel korábban nem csináltunk még ehhez hasonlót, tele voltunk kétségekkel: vajon eljön-e elég ember, kellően megszerveztünk-e mindent, készek-e segíteni a maguk is segítségre szoruló emberek, nem lesz-e rosszul senki…

veradas.jpg

Bő egy hónapos szervezés, munkatársak és ismerősök véradó kedvének fokozása, és az esemény meghirdetése után sikerként könyvelhetjük el a nőnap utáni véradást. Közel 60 ember fordult meg, akik közül csak kevesen riadtak meg a transzfúziós tasak látványától, többen viszont a vizsgálatok során nem bizonyultak alkalmasnak a feladatra – ez a Vöröskereszt munkatársai elmondása szerint átlagosnak mondható, és sajnos a magyar emberek egészségi állapotát is némileg tükrözi.

Ennek ellenére 32 önkéntes véradónak köszönhetően sikerült annyi vért összegyűjteni, ami 96 ember életét mentheti meg.

Egyszázalék akadályok nélkül!

Minden civil szervezet életében időről időre eljön az az időszak, amikor két projekt között szembesül azzal, hogy pályázati források nélkül is fent kell tartania működését, tovább kell vinnie a megkezdett programelemeket, biztosítania kell a munkatársak bérét és a gyerekek délutáni foglalkozását.

Ez a Khetanipe Egyesület életében sincs másképp, ezért idén először úgy döntöttünk mi is belefogunk a mi 1%-os kampányunk megvalósításba! Persze ez sem egyszerű, akadályoktól mentes út. Fel kell mérni, melyik az a célcsoport, akinek leginkább számíthatunk a támogatására, ha hátrányos helyzetű gyerekek délutáni tanítása és szabadidős tevékenységük megszervezése a tét. Természetesen az sem mellékes – ha nem az egyik legfontosabb – hogyan, milyen eszközökkel és milyen fórumokon szólítjuk meg mindazokat, akik szívesen felajánlanák adójuk 1%-át egyesületünknek.

Mindehhez sok segítséget kaptunk a TASZ-tól azáltal, hogy részt vehettünk az általuk szervezett Civil Szervezetek Fejlesztési Programban, és két workshop alkalmával olyan tudással és tapasztalatokkal gazdagodtunk, amely bátorságot adott ahhoz, hogy elinduljunk egy ilyen ismeretlen úton.

A végeredmény pedig egy profi fotós által készített fénykép (ezúton is köszönöm Horváth Gábor barátomnak), egy egyszerű, remélhetőleg figyelemfelkeltő plakát, és egy hamarosan elkészülő kampányfilm a hozzánk járó gyerekek szereplésével és közreműködésével…és a remény, hogy sok ismerős és segítőkész ember dönt úgy, hogy minket támogat majd adóbevallásának leadásakor.

1_plakatb.jpg

 

Nagy Kata, Khetanipe

AlkoTárs: elindult az Élmény-Tár-Tanoda adománygyűjtő kampánya

Az AlkoTárs kampány célja, hogy a tavasz folyamán megvalósíthassunk négy képességfejlesztő, kreatív műhelyt az Élmény Tár Tanodában. Március és május között a Tanodába járó gyerekeknek olyan fejlesztő programot szervezünk, amely során javulnak tanulási képességeik és ezáltal jobban teljesítenek majd az iskolában.

Ennek finanszírozására közösségi kezdeményezést indítunk, fiatal művészek segítségével. A tanodánkba járó gyerekek lerajzolták legkedvesebb dolgaikat, amelyeket művészek öltöztettek új ruhába, közelítették meg új szemszögből. Az így elkészült MINDEN NAPRA EGY KÉP képpárokat április 2-án elárverezzük, az aukción befolyt összeget pedig a tanulássegítő programunk megvalósítására fordítjuk.

Az árverés részleteiről, folyamatosan frissülő információkat ITT találhattok.

Első nap, első kép (2016. március 3.): Kalányos Szinti - Várvölgyi Anita

alkotars.jpg

Kalányos Szinti

Szintinek négy testvére van és Gyárvároson él szüleivel egy nagyon pici, egy szobás lakásban. Szinti nehezen nyílik meg, nagyon csendes és hihetetlenül kreatív kislány. Imádja a rajz, kreatív és társasjáték műhelyeket az Élmény Tár Tanodában. A társasjátékokban annyira profi, hogy ő az első, aki segít a társainak.

Várvölgyi Anita

A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának II. évfolyamos festő szakos hallgatója. Gyerekkorom óta fest és rajzol. Első kiállítása 6 évesen volt.

Egyéni kiállításaim:
1996 Kaposvár
2003 Kaposvár
2010 Kaposvár
2014 Horvátország

Többféle stílusban készíti munkáit. Közel áll hozzá a realista és a szürrealista stílus,figurális ábrázolás. A képzőművészeten kívül zenével is foglalkozik, a Projekt Akusztik nevű zenekar egyik tagja.

Miért csatlakozott Anita a kampányhoz?

Az AlkoTárs-jótékonysági felhívásra egy kedves barátom hívta fel a figyelmem. Az Élmény Tár Tanoda hátrányos helyzetű gyerekeket támogat, mentorál. A Tanoda kevés pénzből működik, ezért szerveztek egy gyűjtést, hogy március hónapban is nyitva tudjanak maradni és segíteni tudják ezáltal a szegény sorsú gyerekeket. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szép gesztus ezért örömmel vállaltam a feladatot. Kifejezetten nehéz volt kiválasztanom, melyik gyerekrajzot dolgozzam át. Egytől egyig kiváló munkákat láttam: végül Szintiáét választottam.Lovat szeretne és egy tündér varázsol neki egyet. Egy nagyon szép és kedves gondolat kivetülését láttam az ő munkájában, ezért ezt dolgoztam át.

Elérhetőségeim:
E-mail: varvolgy.anita@gmail.com
Facebook: Várvölgyi Anita

süti beállítások módosítása